Rohanásban

Közeleg a tél (bár nálunk ezt a tényt elképzelhetetlenné teszik az ablakon beömlő napsugak), a birtok is felkészült. Talán. Remélem.

Nálam már zajlik az ünnepi készülődés, aminek az a legfőbb oka, hogy nagyon sok mindent szeretnék csinálni, de a hathatós segítség (=két kiskorú) és a Duracell elemek gyakori lemerülése miatt irtó lassan haladok.

Ajánlanék jó szívvel egy blogot (itt van), de lehet, hogy rajtam kívül már mindenki ismeri. Aki megnézegeti és nő, asszony, lány, anyuka, nagymama és nincs ingerenciája gyorsan csinálni valami szépet a semmiből, azt nem is értem:) 

A gyors bejegyzés végére egy felfoghatatlan rejtély a 3,5 éves, elsőszülött kislányunktól:

"Anya, ezt nem értem. Ha oldalra nézek, megbotlok, ha előre, akkor meg elesek."

:-)

Szamócakánaán

Már egy ideje zajlik az őszi ültetés/veteményezés. Sőt, már szinte végeztünk is, köszönhetően nagyban az időjárás-jelentéseknek, amelyek egymással versengve riogattak a mielőbbi istentelen hideggel, faggyal, havazással..stb. Most már a meleg lakásban várjuk az ítéletidőt, mint akik jól végezték dolgukat. És tényleg:)

Volt nekünk szamócánk eddig is, de most rengeteg kis hajtása (igaziból indának hívják) lett a meglévőknek. Szépen, egyesével kiszedegettem mindet és (szerintem) szabályosan elültettem őket. Majd pofásra gereblyéztem az egészet. G ekkor jelent meg egy csillagkapával, hogy megigazítsa és ne nézzen ki sza*ul. Ha lenne a fejemen olyan szelep, mint a Szaffi-béli Feuersteinnek, akkor ki lehetett volna engedni a gőzt, hogy  ne liluljak el. (Egyébként mikor nevezett rajzfilm-szereplő nevét kerestem a neten, találtam egy szórakoztató oldalt a magyar mesék leghíresebb gonosztevőiről  itt. Már maga a lista léte is megmosolyogtató.)

Szóval, a végén ilyen lett:

Tettünk párat a zöld hordóba is, majd meglátjuk, túlélik-e:

Ezzel kapcsolatban még meg kell jegyeznem valamit. A nevéről van szó: Bálint gazdától tudom, hogy az igazi név a szamóca. Hogy teljesen konkrét legyek:

"Ezt a gyümölcsöt a kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik - függetlenül attól, hogy erdőben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró (lásd: eperajak) és a termetes gyümölcs között. Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt....A fehér és fekete eper (Morus) azokon az út menti fákon terem, amelyek leveleivel valamikor a selyemhernyókat táplálták. A fekete epret viszont nem helyes szedernek nevezni, mert a szeder annak az indázó, többnyire tüskés növénynek a gyümölcse, amely az utak szélén parlagokon - és mostanában már a kertekben is - érleli a fekete, málnaszerű gyümölcsét." (www.balintgazda.hu) Világos, ugye? Sajnos én is rendszeresen epernek nevezem a kertünkben termő - most már tudom - szamócát.

Még megjegyezném, hogy tekinthető ez ugyan hóbortnak, de kerttel kapcsolatos tanácsot (annak ellenére, hogy szinte mindenki ad, akivel találkozom) kétféle embertől fogadok el: 1. olyantól, akit láttam már kertben dolgozni huzamosabb ideig 2. Bálint gazdától. A lista nem bővíthető.

Én megmondtam...

Én előre szóltam, hogy a rotakapálás MINDIG  az eszköz megszerelésével kezdődik. Nem a levegőbe beszélek, sok ilyet láttam már. De G nem vett komolyan. Azt hitte, viccelek. 

Természetesen a munka tényleges megkezdésekor nem indult a gép, úgyhogy két, lábon kihordott agyvérzést követően G elkezdte megjavítani (Valaki egyszer magyarázza meg nekem, hogy milyen elképzelhetetlen okból kezd el egy férfi szerelni egy gépet, ha egyszer nem is hasonlít a szakmája a szerelőéhez. Rejtély. Én se kezdek el szerelni, ha valamelyik háztartási gép bedöglik..)

Szóval, eltelt 2-3 óra, amikor a gyerekekkel halkan beszéltünk és osonva jártunk, hogy ne zavarjuk apát (aki közben ilyeneket kérdezett:"Most nézd meg, ezt is meg ezt is megnéztem, mindkettő működik, akkor mért nem indul be???"Gondolom, ez költői kérdés volt.).

Na, de pár óra szerelés, 1 hegesztés és még némi bosszankodás után beindult a kapálás nagy lendülettel. Jött még a szomszéd Feri pár tippel a tökéletes, lábnyom-mentes eredményért és rövidesen el is készült a mű. 

Egyenletes és van szimmetria-tengely is. Ahogy G szereti.

Eszement befőzés - A paradicsom élete kertünkben II.

Amikor meglett az első gyerekünk és az életem másról se szólt, mint éjjel-nappal róla, fel nem foghattam, hogy miért akarhat valaki második gyereket (mint pl. az apja-az első perctől kezdve). Hova? Mikor? Vele ki fog foglalkozni?...stb. Ez időtájt elbeszélgettem egy háromgyerekes rokonommal, neki van egy  teóriája a dologról: cseperedik a kicsi, elkezdenek jönni a visszajelzések (Szejetlek), már egy kis időt hajlandó lesz mással is eltölteni, zabálnivalóan édes lesz és egyszer csak felmerül az igényed, hogy "még egy ilyet!". Össze is jön, várandós vagy, mindenki szeret mindenkit, mosolyognak rád az emberek az utcán, a világ egy nagy idill, aztán eljön a szülés pillanata, ott leszel a szülőszobán és minden, ami az elsőnél szívás volt, ESZEDBE FOG JUTNI!!! De onnan már nincs visszaút...És tényleg. Szóról szóra.

Mi köze ennek a bevezetőnek a bloghoz? Természetesen a párhuzam a fent említettek és a befőzés között. Az utolsó befőzés óta eltelt egy év. Mindent elfelejtettem. Aztán amikor idén kimentem a pincéhez, leszedtem összesen kb. 35-40 kg illatos paradicsomot, nem volt kérdés, hogy ezt bizony be kell főzni, hogy legyen télen is egy kis darab a nyárból.. Különben is, a befőzés nem nagy ördöngösség (ilyenkor a memóriám törli az icipici konyhát benne az elviselhetetlen hőséggel és a két kisgyereket, akik még egyáltalán nem önellátóak). Böngésztem a netet ilyen-olyan receptért, pofonegyszerűnek tűnt minden (utólag rájöttem, azért, mert a befőzés tele van olyan szakszavakkal, amik egy parányi szóval kifejeznek annyi munkát, amibe bele lehet gebedni: pl. "hámozd meg a paradicsomokat", "szeleteld fel őket", vagy "öntsd steril üvegekbe" - utóbbi kifejezésben van kétszeres szorzó is:)

Nem részletezném, nekikezdtem, volt ott vér, veríték és a végén már majdnem könnyek is, de végül kész lett. Most már ott díszeleg a kamra polcain az olaszos bazsalikomos paradicsomszósz, a lecsó és a ketchup is (utóbbi csak azért, mert azzal áltattam magam, hogy ha szűrőn kell átnyomkodni valamit, az sokkal könnyebb, mint igaziból, passzírozóval átpasszírozni...Nem, nem az. Az csak egy szinonima.)

Konklúzió? Van, persze, ilyet soha többet. Vagy legalábbis egy évig nem. Csak ha lesz valami friss zöldség vagy gyümölcs, amit el lehet tenni...

(Gyerekügyben persze szintén megbékélt a lelkem: az első pár hónapban tényleg akadt bőven embert próbáló időszak a két gyerkőccel és a mai napig van olyan, hogy mindhárman egyszerre vagyunk rossz passzban, de már rég elfelejtettem mindent, ami igazán szívás volt és nap mint nap rengeteg a visszajelzés, ami bizonyítja, hogy a gyerekeink életünk legjobb "ötletei" voltak.)

A túlélés törvényei, avagy a paradicsom élete a kertünkben I.

"Van néhány olyan, számomra alapvető élelmiszer, amelyek közül ha egy is megszűnne létezni, másnap abbahagynám a főzést és elmennék asztalosnak." 

(Jamie Oliver a paradicsomról)

Még alig múlt el a tél, amikor elkezdtünk kertet tervezni. 1 pillanatra sem volt kérdés, hogy paradicsom az lesz: mindenki szereti, L konkrétan tavaly a nagytestű ökörszíveket alma helyett falta két pofára, a koktélparadicsomnál pedig csodálatosabb dolog a világon nem létezett. Tavaly a szomszédoktól kaptuk meg a fölösleget (??), abból lett paradicsomszósz és lecsó.

Szimpatikus megoldás volt a házi palántanevelés, melynek kudarcairól itt lehet olvasni. Aztán úgy döntöttünk, hogy jó lesz nekünk a piaci palánta is. Vettem is többfélét, több termelőtől. Voltak ígéret nélküliek és ígéretesek: "Kisasszony (piros pont), higgye el, ezek minden körülmények között megerednek. Megígérem (piros pont)." Aztán mélyen a szemembe nézett. Nő vagyok, hittem neki. Aztán nagy lendülettel elültettük a palántákat (ugyanis közeledett a vihar:), kaptunk még jó párat a szüleim saját neveléséből és kezdődhetett a várakozás.

Nos, én nem tudom, hogy pont jókor esett-e az eső vagy tényleg ennyire jó ez a föld, de bátran állíthatom, hogy kisebb csoda történt a kertünkben. A palánták nagyon rövid idő alatt hatalmasra nőttek, öröm volt nézni őket. Aztán hála a szerencsés, déli fekvésnek, nagyon hamar elkezdtek érni is.

Ebben a történetben azért volt egy kis csavar: az "ígéretes" palánták szemmel láthatóan megbetegedtek (elkezdett száradni a levelük és nem a vízhiánytól). Jöttek a jó tanácsok csőstül és kéretlenül: ezeket MEG KELL PERMETEZNI! Aztán arra gondoltam, hogy N-E-M (vagy ahogy elsőszülöttem nyomatékosít: NEM-Ö. Ez kb. annyit tesz, hogy "nem" a négyzeten, vagy semmilyen körülmények között sem és van benne egy kis fenyegetés is.). Ha megpermetezzük őket, akkor az egésznek mi értelme volt? Akkor elmegyek valamelyik bevásárlóközpontba, megveszem a permetezettet és megesszük jókedvvel. Nem lesz antinő körmöm (=szélein fekete), nem kell kapálni, nem kell a vizet pocsékolni...stb. És kb. ezen a ponton el is veszik ennek az egész "saját kert" dolognak az lényege. Annak, hogy azt együk és adjuk a gyerekeinknek, aminek a fejlődését végigkísértük és nincs benne semmi vegyszer. Szóval, nem lett permetezés. Amelyik erős és köztünk akar lenni, az túléli. Csodák csodájára a beteg tövek életre keltek: nem 100 %-osak, de terem rajtuk egészséges paradicsom. (Kipusztulni azért nem mertek, mert akkor visszamentem volna az ígérgetős fiatalemberhez - gyilkos arcmemóriám van - és bosszút álltam volna rajta. Szerencsére ennek konkrét kidolgozására végül nem volt szükség. Legyen elég annyi, hogy verbálisan nagyon kreatív vagyok.)

Íme az eredmény (sajnos az illatokat nem tudtam beszúrni:(

(A szárazság persze nem múlt el nyomtalanul. A rendelkezésre álló lehetőségeknek megfelelően alkalmanként locsoltunk - ciszternából vizet húzni, na az aztán az ultranőcis dolog:))

Fentiek alapján nem értem, hogy akinek egy zsebkendőnyi kertje van vagy egy kis terasza, az mért nem termeszt saját paradicsomot. Ha nekünk sikerült...

(folyt.köv.)

Helyzetjelentés

Kijutottam a pincéhez 1 segítővel (anyós) és két kisgyerekkel. Maradjunk, annyiban, hogy a két kisgyerek nem szunyókált békésen, és nem is akarták feltétlenül segíteni a munkát. Inkább akadályozni, de ez egy másik történek. Most jöjjön pár kép.

A kert egy részén dzsindzsa-gaz-dzsindzsa:(

A tavasszal brutálisan megmetszett levendulák. 

(Jó fejek, hogy így kihajtottak és virágoznak.)

A magról vetett bársonyvirág (ismertebb nevén: büdöske)

(Nem kis büszkeség, hogy anyósom és anyukám is jelentkezett már, hogy szeretnének belőle. Jó vagyok:)

Babrendszer

(Aki olvassa a blogot, annak a látvány és a "rendszer" szó alapján nem lesz nehéz eldöntenie, 

hogy kinek a művét láthatjuk...)

Szőlő

(Átjött a szomszéd: "Le kellene tetejelni a szőlőt, mert holnap az uram lepermetezni." "Jó, persze"-mondtuk egybehangzóan anyósommal, és természetesen fogalmunk sem volt róla, hogy ez mi lehet. Aztán kaptunk egy "tetejezési-gyorstalpalót" a szomszédasszonytól és ez is kész lett.)

E még a tetejezés előtti állapot

Már majdnem virágzik a bab.

Bujkál a tök.

Virágzik a krumpli. 

(Még az is, amit a szüleim vetettek elég későn, Elsőszülöttem aktív közreműködésével=a föld visszatemetése után jó alaposan letaposta azt, úgyhogy 2 lehetőség volt: vagy átjáró lesz belőle vagy valamilyen csoda folytán kikel a krumpli. És csoda történt.)

Egyelőre ennyi. Amint G hazaér külföldi tartózkodásából, intenzívebb lesz a jelenlét és talán a blogolás is.

Noooormális???

Ma egy pillanatra elállt az eső és én gyorsan kimentem a pincéhez (2 gyerek 2 felnőttre bízva itthon maradt). Mikor kiértem már csöpörgött, de csak nem fog hazakergetni pár csepp eső...Hát, ilyen elgondolás mentén szedtem meggyet, málnát és egy kis epret. Borsót nem sokat, mert kezd rohadni az állandó esőtől, viszont hoztam haza saját répát (akkor is, ha ez így elég perverz hangzású:), zöldséget és paszternákot (hogy ez utóbbival mit fogunk kezdeni, arról lövésem sincs...). A kert egyébként burjánzik, majd jönnek a fotók is.

Egyszer egy ismerősöm mesélte, hogy Húsvétkor locsolkodni ment egy csajhoz, akivel jó haverok voltak. Amikor odaért, becsöngetett és ajtónyitáskor öntötte is a vödör jéghideg vizet. Amikor magához tért saját jópofaságából, látta, hogy a lány anyukája áll az ajtóban. A haja vizesen lapult a fejére, a ruházata elázott, alatta tócsa éktelenkedett. A szájában lévő cigi vizes volt és törött. Na, kb. így néztem ki én is, miután hazaértem a kis kiruccanásból (mínusz a cigi), viszont az elázott cipős-gatyás-dzsekis dolgot még tudtam fokozni egy csíkos, fejemre tekert törölközővel. Csak a divat miatt. Az eső ugyanis végig szakadt ottjártamkor. És aki próbált már esőben meggyet szedni, az tudja, miről beszélek...

Rejtélyköb

Van egy listám. Nem túl népes, de igaz. Azok a dolgok kerülhetnek fel rá, amikről - minden saját tapasztalat és külső figyelmeztetés ellenére - azt gondolom (szerintem nem csak én), hogy teljesen felesleges megjelölni, mi az/mik azok, mert azt úgyis mindig tudni fogom. Aztán persze nem. Sosem.

1. Mélyhűtött dolgok

Amikor beteszem a fagyasztóba a húsokat átlátszó zacskóban, mindig azt gondolom, hogy "Csak nem fogom ráírni, mi az! Elvégre nem vagyok teljesen hülye, csak felismerem ezt a combot/karajt/bármit!!) Aztán kis idő elteltével kiveszem a fagyóból a disznóhúst, és mikor már úgy vélem kiolvadt, felteszem a pörkölt-alapot (jó sok hagymával-hogy fog ennek G örülni!), majd kiveszem a húst a zacskóból. Vagyis a 10 töltött káposztát. Hát, innen aztán kell kreativitás ahhoz, hogy semmit ne kelljen kidobni az ebédhez..Persze ez nem egy elszigetelt eset, többször előfordult már. (Biztos anyai ágon öröklődik: Anyutól is kaptam már kis tégelyben fagyasztott epret, amiről kiolvadáskor megtudtuk, hogy igaziból jó sok koktélparadicsom. Történt ez az incidens L nem kis bánatára, ugyanis Ő az egyetlen a családban, aki szereti a kiolvadt és gusztustalanul plötttyedt gyümölcsöket.)

2. Vetőmagok, vetemény

Kiveszem a magokat a gyönyörű, fényképes zacskóból, elvetem őket, nem teszek jelölőkarót, mert "Atyaég, dehát tudom, mit vetettem oda. De legalábbis felismerem, amikor kikel!!". Ismét kis idő elteltével megjelennek az apró, fűnek tűnő hajtáskák és én egy jó darabig dilemmában vagyok azzal kapcsolatban, hogy A) Hogy kerül ez ide ? B) Ez talán gaz? C) Ez már valamiféle növény? D)Ki tudja, hol lehet a sora? 

Ezen a fronton vagyok a legtanulékonyabb: idén szépen mindent megjelöltem. Jó ötlet volt.

3. Palánták

Figyelem, új elem a listán!! Ez egészen friss tapasztalat. Megvettem a palántákat, mindegyikből valahány darabot. Már a vásárlásnál meg kellett volna jelölnöm őket, de "Jézusom, hát persze, hogy felismerem" volt megint. Aztán a kiültetésnél derült ki, hogy valójában egyedül a paradicsomot ismerem fel, de azt is csak akkor, ha már virágzik. És esetleg a paprikát, de azt se mindig. Úgyhogy e téren még van mit tanulnom. Addig is kíváncsian várom, hol milyen zöldség fog megjelenni:-)

Részeredmények

Sok élmény ér minket a parasztkodással kapcsolatban. Van közöttük persze csalódás is, meg a kiszolgáltatottság az időjárásnak, meg hasonlók, de amikor megvillan egy kis eredmény, akkor aztán nagy az öröm.

Jöjjön pár kép ezekről:

 

A Saját Spenót (tavaszi. az őszi kidöglött)

A Fejes

A Tépő

Borsóbanda

Kompozíció 

(a paradicsom nem saját, az csak a kép miatt kellett:-))

Szóval, így állunk. Hej, de jó érzés a konyhában pompáskodva fogyasztani a saját termést:-))Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki!

Nem a saját kertből van ugyan, de csináltunk bodzaszörpöt. Most először. Isteni lett, a receptje innen van. Mivel G-vel nagyon szeretjük szívatni magunkat, egyből 30 üveggel csináltunk. És a két gyerek eközben nem játszott el csendesen a gyerekszobában, hanem igényelték az aktív részvételt:-)

Bodzáék

Gondolom, azt már teljesen felesleges megemlítenem, hogy mennyire peckesen lehet fel-alá sétálni a lakásban egy pohár saját készítésű bodzaszörppel...:-)

Fogadás

Volt egy fogadásunk G-vel (jelen posztban: Apa elnevezéssel). Vesztett. Azt kértem, hadd legyen egy szabad fél napom: gyerekezzen (de úgy, hogy el is látja őket) kedvére, én pedig csinálok magamnak valami programot. Jó. Kitaláltam, hogy nem ülök be egy kávézóba egy könyvvel (az eredeti tervek ellenére), hanem kimegyek a pincéhez, elveteményezem a maradékot. Jó. Aztán Apa kitalálta, hogy ő is kijön a két gyerekkel, de "ne aggódj, csináld csak a dolgod, majd én vigyázok rájuk". Nem volt természetes a mosolyom, de legyen. Jó.

Kiértünk. Esett. Nem baj, mégiscsak ez Anya szabadnapja, veteményezni így is fog. Jó. Kicsi üvölt. Apa 5 perc múlva kiabál: 

-Feladom! 

Erre én: - Nem kell. Még próbálkozz egy kicsit.

Eltelik újabb 5 perc. Újabb párbeszéd. Ismét Apa kezdeményez: 

- Nem egyenes a sor!!

- Nem is lesz!!!

Részemről ez a társalgás lezárva. Még 4 perc. A Nagy elkezd kiabálni:

 - Lemegyek Anyához, segítek neki!

(Manipulatív Apa válasza:)- Ne menj, Kicsim, Anya most nem akarja, hogy segíts Neki.

Nem vagyok szemét. Gyerek le, segít. Még 3 perc. Ültetés azonnali hatállyal beszüntetve: a Nagy még nekem is egyedi technikával veteményez: minden magyarázás, kérés majd felszólítás ellenére marokszám szórja a magokat. Ez így nem megy.

Anya dühöng.

(Pofátlan Apa ismét beszélgetést kezdeményez:) -Ha úgysem veteményezel, figyelnél rájuk 10 percig, amíg megigazítom a szőlőlugast?

Nem vagyok szemét. Persze, figyelek rájuk. Hamar elszállt az a MÁSFÉL óra.

Nem jelent vigaszt, hogy a lugasunk láttán a vonalzó, a körző és a szögmérő zokogva hazakullognak.

Jó kis nap volt.

 Apával többé nem fogadunk semmiben.

Dugdosók

Van valami, amit nem értek. Én ugyebár precízen tervezek: utánaolvasok, utánakérdezek és aztán veteményezek. Mindent lejegyzek. És az eredmény? Vegyes. Van, ami kikelt és növöget (borsó-hagyma-retek). Van, ami meg se nyekken (a puccos lollo rosso, fodros szélű saláta). Aztán van olyan is, ami a hülyének is kikel és mindent kibír: a mák. Nekem is kikelt. Pontosan egy darab. Gazdag termés lesz.

Majd elfelejtettem a fűszernövényeimet: ezek azok amiket ugye TÉNYLEG MINDENKI tud nevelgetni, mert igénytelenek. Egy nagy fakádat ásattam le G-vel, rakott bele földet, én marhatrágyát, aztán bele a rengeteg magot. Ez még a máknál is rosszabbul áll: egy sem kelt ki. Még tévedésből vagy viccből sem.

Aztán ott vannak a Dugdosók.

Például:

1. a Papám. Csak úgy elszór egy-két magot és minden burjánzik. Emlékezetes eset, hogy vittem Neki lestyánmagokat pár éve. A nyár legmelegebb napja volt (42 fok), akkor vetette el. Azóta se tudja megfékezni a terjedését. Vagy ott vannak a málna- és ribizlitövek, amiket tavaly vágott le nekünk. Nem is tövek, csak "botoknak" tűntek. 2 hétig pihentek az erkélyünkön, aztán G csak úgy eldugdosta őket (minden utánaolvasás vagy utánakérdezés nélkül). Mind megeredt és hajt.

2. Anyu. A pincénél talált egy fél cső csemegekukoricát, eldugdosott 1-2 szemet, persze az is rendes palántaméretű.

3. A kertszomszéd. A szomszéd telken láttam egy lyukas, törött betonhengert, ami csak úgy hever. Van benne egy kis föld, úgyhogy a szomszéd beledugott valami kis halálraítélt cserjét. Az a kis hülye meg azt se tudja merre nőjön, annyi hajtás van rajta.

Tervezetlen.
Érthetetlen.
Felfoghatatlan.

Már megint ez a fránya eső!

Legalábbis megint ezek a fránya ígérgetők. Mondogatják megint a hűdesok csapadékot, de ki hiszi el újra? Ami Húsvét előtt esett, az szánalmas kis semmiség volt, a magam részéről most sem számítok többre.

Sajna az utolsó poszt óta nem voltunk a pincénél (országjáró turné, estig dolgozó G, ..stb.), pedig már Bálint gazda is üzente hírlevélben (!), hogy a fagykárokat fel kell mérni. Állítólag a fiatal fák nem fagynak el, remélem, ez igaz és nekünk lesz majd gyümölcsünk. Kb. 2 darab/fa. Mert ugyebár fiatal fák.

Nálunk mindenki beteg. A gyerekek élénkek, a szülők nem annyira. Néha fennáll a nevelési csőd lehetősége, ilyenkor felhívom (persze csak ha a Nagy alszik, különben ordít, hogy ANNNYAAAA!!NE TELEFONÁLJ!!!! vagy KÉREM A TELEFONT!!!MEG AKAROM KÉRDEZNI A MARCSI MAMÁTÓL, HOGY HOGY VAN A FOLTI!!! A szöveg mindig ugyanez, teljesen mindegy, kivel beszélek. Folti egy macska egyébként), szóval felhívom valamelyik barátnőmet. Persze van taktika: csakis olyanokkal beszélek, akiknek ugyanennyi vagy több gyerekük van. Akiknek kevesebb, vagy még nincs: túl idealisták. Kiesnek a körből azok is, akiknek felnőtt gyerekeik vannak: semmilyen gondra nem emlékeznek, minden idilli volt. Mindig. Szóval felhívom a többgyerekeseket és megnyugszom. Mindig kiderül, hogy a család ilyen. Így működik. A háromévesek gyakran engedetlenek (ez volt a legfinomabb kifejezés, amit találtam erre a viselkedésre), és egy három hónapostól - legyen bármilyen tündéri - nem várhatjuk, hogy egész nap egy "szó" nélkül feküdjön és örüljön annak, hogy velünk lehet.. Úgyhogy most, hogy mindkettő alszik, megyek és leengedem a Nagy fürdővizét. Azt, amelyikbe belenyomta az egész flakon - ma vásárolt, bontatlan - tusfürdőmet...

Koncepcióváltás

Mindig úgy rákészülök az írásokra. Fejben persze. Aztán a konkrét bejegyzéshez mindig kell 1-2 óra. Erre gyerekek mellett nem mindig van(értsd: soha)  lehetőség, így előfordul, hogy havonta 1-szer jutok el az írásig.

Az új cél: többszöri, kisebb terjedelmű jelentkezés. Így talán mindenkinek emészthetőbb lesz.

Már nem fogom jelölni, hogy (V), mert úgyis mindent én írok. G nem aktív író (Ő inkább dolgozik),  így esetenként majd az ő kis líblingjeiről (pl. szőlő, bor, házfelújítás) is szót ejtek.

A helyzet a birtokon a következő: sajnos a csapadékmentes időjárás miatt kezd a Kalahári sivatagra emlékeztetni a hely, de talán ez most majd megváltozik. Annyira erőltetik, hogy itt aztán esni fog, hogy legyen igazuk. Az már kiderült, hogy kik az igazi harcosok a kertben:

KIBÚJT A RETEK!!! (ő nyert) és a saláták is kezdik megmutatni magukat. A gyümölcsfák virágoznak, a meggy gyönyörűséges. Hagymában pedig nagyok vagyunk: Fokhagyma, vöröshagyma, tavaszi vagy őszi, mindegyik hajt-hajt-hajt. Szuper.

Mára ennyi. Drukkolok az eesőnek és remélem, hogy a húsvéti hó és fagy csak vicc.

Boldog Húsvétot Mindenkinek!

Felpörögve (V.)

Elolvastam a múltkori posztomat és egy pillanatra átgondoltam, hogy én aztán totál gáz vagyok, ha a vetőmagok villanyoznak fel. Aztán eltöltöttem 2-3 órát a balintgazda.hu tanulmányozásával nagyon lelkesen. Úgy látszik, nem múlik a kór.

Ígértem, hogy hamarosan jelentkezem. Aztán beteg lett a gyerekem. Mindkettő. Erről csak annyit írnék, hogy aki ki mer állni velem egy orrszívó-porszívó gyorsasági és technikai versenyre, azt itt jelentkezzen. Figyelmeztetlek mindenkit: nagyon jó vagyok.

Múlt hétvégén jöttek a Szüleim gyerekezni, én pedig mehettem veteményezni. Nem szokványos, hanem gondosan megtervezett dologról van itt szó. A növénytársításokat egyáltalán nem könnyű mindig figyelembe venni, remélem, azért minden zöldség szereti majd a társát a félig-bio kertemben. Apukám megjegyezte, hogy ő még aztán életében nem látott olyan veteményezőt, aki füzettel és tollal a kezében járkál az ágyások között...  Könyörgöm, mit tudhat ő, aki falun (a földeken) nőtt fel és most egy 1000 négyzetmétereske  konyhakertet gondoz??:-)
Óvatosan nyilatkozom a technikám sikerességéről, majd ha kikelnek és esetleg elkezdenek nőni a növénykék, akkor elszállok magamtól:-)  

A vetőmagokról csak annyit, hogy van rá esély, hogy kis túlzásba estem. Ezt mondja a környezetem legalábbis. Úgy kezdődött, hogy elmentünk egy szupermarketbe, ahol akciósak voltak a vetőmagok és vettünk szinte mindent a (terebélyesnek mondható) listánkról. Aztán neten rendeltem a kertimag.hu-ról ötezerért salátákat, fűszernövényeket, miegymást.  (Annyit azért tudni kell, hogy a vetőmagok átlagosan százpár forintba kerülnek, az akciósak kb. feleennyibe.). Ja! Utána elsétáltunk a helyi mez.gazd.boltba, ahol különlegességeket lehet kapni, na, ott is alaposan bevásároltam. De most komolyan,  kert az, amiben nincs okra, fekete paradicsom, lóbab vagy francia retek????!!? Ugye, hogy nem?:-)) G szerint, ha esetleg a városunkban a gazdálkodást végzőknek idén egyáltalán nem sikerülne vetőmagot vásárolni, mi mindenkit ki tudunk segíteni.

Vannak ugye vetőmagok, amikből palántát kell nevelni, amit aztán ki kell ültetni. Nekiálltunk nagy lelkesedéssel.Szuper kis családi program lesz ez! A helyszín: lakásunk apró konyhája. Segédeszközök: FEKETE föld, tejfölös dobozok, és egy Excel-táblázat (G gyártotta, hogy precízen könyvelhessen). L nagyon lelkes volt, kicsit talán túlságosan is: hamar lett föld mindenhol. Kiderült, hogy G nem bírja, hogy 1. kicsi a konyhánk, 2. továbbá, ha L koszol 3. ha ő maga nem tud precízen, percről percre könyvelni. A gyógyszere kb. az ötödik percben gurult el;-).Vidám kis családi program volt ez, jól szórakoztunk.

 Egyébként a palánták azóta kikeltek, de nem érzik jól magukat nálunk, mert mindenhol nagyon meleg van. Mindegy, kapnak egy esélyt. A szüleim már többször javasolták, hogy ne sz*rakodjunk a palántaneveléssel, vessük a magokat szabad földbe, aztán majd a túlélés törvényei megoldják az ügyet. Lehet, hogy ez lesz a vége. Ha sehogy sem sikerül, akkor majd veszünk palántát a piacon. Mindig van B-verzió.

Vannak újításaim is. Egyszer azt olvastam, hogy az almafa köré snidlinget (metélőhagymát) kell ültetni és akkor elkerülik a kártevők. Ezt továbbfejlesztve én mindenféle, illatos fűszernövényeket vetettem a gyümölcsfák köré, hátha mindennel működik a dolog. Majd meglátjuk.

Egy általam kreált veteményezési technikát még ismertetnék, ilyet még biztos nem hallott senki (lehet, hogy ez se véletlen:-). Szóval, olvastam, hogy a répa- és retekmagokat el lehet keverni egymással, mert a retek előbb kikel és szépen mutatja a répa sorát. Nos, én fogtam az összes répamagot (5 tasak, nem egyformák, összesen kb. 4500 mag) és az összes retekmagot, jól összekevertem őket és elvetettem. Ennek működése egyelőre szintén nem bizonyított.

Van konklúzió: a kertben csak a kreatív tevékenységet kedvelem, a sima kapálás, gereblyézés nem tölt fel, igyekszem ellógni és valakinek lepasszolni. Bocs, én ilyen vagyok. Még mindig.  (Talán még nem említettem azt a gyerekkori incidenst, amikor a szüleim kiküldtek a kertbe kukoricát kapálni. 5 perc múlva fizikai rosszullét tüneteit produkáltam: erős hányingerem volt, szédültem, sürgősen le kellett ülnöm és abbahagyni a munkát.)

Találtam még valamit, ami engem szórakoztat (bár tartalmát tekintve nem túl vicces). Ez nem más, mint a növények betegségei, kártevői. Pontosabban az elnevezések. Nem tudom, ki nevezte el őket, de fantáziája, az volt. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül: vértetvek (a toplista éléről letaszíthatatlanok), taplófoltosság, gyökérgolyva, téli araszoló, pajzstetű, takácsatka..Szóval az ilyenek kerüljenek el minket messzire.

Mindenkinek szép napot!

Transzban (V.)

Húúúúúúúúúúú, de lelkes vagyok!!! Tervezgetem a kertet és teljesen megszállt az ihlet!! Nagyon jó lesz!

Nem pusztán magamtól vagyok lelkes, hanem böngészek a neten: csillagos ötöst adtam a kertimag.hu-nak, ahol nem csak webáruház van, de infók is, és szerintem az 5000Ft feletti rendeléstől kezdődő díjtalan házhozszállítás baráti. Aztán itt van még a Keszthelyi Burgonyakutatási Központ (www.burgonyakutatas.hu), ahol március 2-től kezdődik az értékesítés. Eredetileg 3-fajta krumpli szerettem volna (pirosat, sárgát és kiflit:-), de annyiféle van, és olyan szépen csengenek a nevek, hogy nehéz ellenállnom. A növénytársításokhoz itt találtam sok hasznos infót: http://bioblog.ucoz.hu/index/a_novenytarsitasok/0-47, amit mindenkinek ajánlok, mert remek útmutató a biokertészkedéshez.

A tudatos, egészséges életre törekvő ember alapszabálya ugyebár a "Mindent a szezonjában fogyasszunk!", amihez itt lehet segítséget találni: http://tudatosvasarlo.hu/idenynovenyek. Itt is rengeteg egyéb is fellelhető, például meghívó a számomra újdonságszámba menő rendezvényre, a Szegedi Magbörzére (a maga vicces nevével:-).

Még mindig nem tudom pontosan, két gyerekkel hogy fogom megoldani a veteményezés-kertészkedést. A "Nagyot" (aki még nincs 3 éves...) meg kell tanítanom szakszerűen veteményezni, így ha bevonom, talán kevesebbszer rombol. G házi készítésű játszóteret ígért neki a pincéhez, fa mászókával, homokozóval és hintával, lehet, hogy apa ezt is szorgalmazni kellene. A Kicsinek kell találni egy szélvédett, normál hőmérsékletű kis kuckót, ahol jókat tud aludni, ugyanis a napjai nagy részét még mindig ez tölti ki.

Hamarosan jelentkezem.

Kezdődik!!! (V.)

Vége a januárnak!! Annak ellenére, hogy még a február sem a legszebb tavaszi hónapunk, aki kertet akar, ezidőtájt már nem ülhet kényelmesen a kis(?) fenekén. Igaz, hogy az időjósok erre a hétre mondják a szibériai hideget és nagy havat, de a konyhakertet el kell kezdeni tervezni és a kerti eszközöket rendbe kell rakni.

Idén még nem kell megismerkednünk a vetésforgó és a "talajuntság" (atyaég, ezt ki találta ki..) jelentésével (ugyanis új helyre kerül a konyhakert), de bele kell mélyedni az ültetési tervbe, rá kell jönni, mi az a bakhátas művelés (és ha ez megvan,rá lehet állni a dohánytermesztésre, mert annak is az kell:D), hogyan lehetne a kemikáliák használatát a lehető legjobban elkerülni, hol lehet jó minőségű magokat szerezni...stb.

Az a tervem, hogy mindent dokumentálok, pl. azt is, hogy hol és milyen márkajelzésű magokat vettem és ha kiderül, hogy nem lett csodálatos a termés valamilyen "maghibára" visszavezethetően, akkor elmegyek a gyártóhoz és elbeszélgetek vele.

Rákaptam a Gasztroangyal című m1-es műsorra, a krumplis rész nagyon jó volt, úgyhogy azt is ki kell derítenem, hogy honnan lehet keszthelyi szuperelit burgonya-vetőmagot szerezni.(Ha ez most az a blog lenne, ami a Julie&Julia című filmben van, akkor egy kedves olvasóm biztos küldene nekem ajándékba:DDD Gondolom, ez még várat magára.)

Sok a teendő, de mivel nagy részük nem igényli a konkrét pinceközelséget, a kéthetes nagyszülőknél tett kirándulásunk alkalmával (a gyerekek sűrű lepasszolásával) tervezem a megvalósítást.

Azt még nem is említettem, hogy magára a veteményezésre hátborzongató tervet eszeltem ki: kimegyek a két gyerekkel (mivel G dolgozik napközben) és míg a Kicsi alszik a babakocsiban, a Nagy pedig nekem segít, vidáman veteményezünk és minden ilyen alkalom egy igazi kis közös élmény lesz, amikre majd mindenki jó szívvel emlékszik vissza (a valóságban persze egyszer talán megpróbáljuk megvalósítani ezt a remekül kieszelt ötletet, de mivel a Nagy majd koordinálhatatlanul önálló lesz, a Kicsi végig üvölt, béna lesz a veteményes , a nap végén Anya nyugtatót vesz be és elhatározza, hogy soha többé nem  lesz ilyen vakmerő :D)

2012. (V)

Sokáig tépelődtem ezen a bejegyzésen. Az a módszerem, hogy különböző háztartási robotmunkák közben kigondolom az írnivalót, amit aztán idekerül. Még kb. 10 átírás után végleges-szerűen.

Eredetileg lelkizni akartam egy kicsit: írni arról, hogy mekkora öröm/eufória/büszkeség az, ha egy kisgyerek születik a családba és mekkora bánat/keserűség/hiány/nincsrájószó az, hogy egy szeretett Nagyszülő elmegy örökre. Aztán rájöttem, hogy erről írni egyáltalán nem könnyű és én ennyire nem is vagyok közösségi ember: nem tudok mindent megosztani. Talán majd apró, ideillő részleteket. Idővel. Nem most. Erre a pár sorra is csak azért van szükség, hogy látszódjon: a blog mögött is csak egy EMBER van. Érző fajta. 

Félig tél lett (mert azért azt látjuk, hogy ez nem az igazi), és a pincénkkel nem sok újdonság történik: G és L kirakták a madáretetőt, amit L kapott az Öcsémtől karácsonyra (persze úgy indult, hogy az Öcsém beszerezte a hozzávalókat, mondván egy ilyen madáretetőt bárki össze tud barkácsolni, aztán végül is még az alkotómunka megkezdése előtt vett egy készet, mert "annyira olcsó volt" :-). Kapanyélék blogján olvastam, hogy a dolog nem ilyen egyszerű: nem elég csak odaaggatni egy kajával töltött madáretető...Valahogy úgy működik, mint a Kishercegnél: felelős leszel azért, akit megszelidítettél: ha már egyszer odaszoktattad a madarakat, FOLYAMATOSAN etetned kell őket, mert különben megszokják, hogy van kaja, rájárnak és ha nem lesz, éhen halnak!!! Nagyon durva, mindenesetre nem merünk kockáztatni, ezért a madáretető rendszeres feltöltés alatt áll.

Itthon G hivatalosan is zöld utat adott a befőttek, lekvárok, ilyesmik fogyasztásához, konkrétan ezzel a mondattal: "Atyaúristen, még ennyi minden van itt???Kezdjük el enni, mert ránkrohad!!!". Elkezdtük tehát enni. Most is sül a marhapörkölt, nem hagyományosan, Pataki tálban, alatta a saját lecsónkkal. 

Dacára annak, hogy még csak "öt perce" vagyok "Befőző", már most van egy kis tapasztalatom, amiből igyekszem tanulni: 

1. Ennyi lekvárra nincs igény. A szilva jöhet, a klasszikus sárgabarack szintén (az Öcsém szerint ez utóbbi A Lekvár. a többi nem.). Egyéb lekvárfajtákból csak keveset és azt is pici üvegekben kell eltenni. 

2. Befőttre (vagy más néven: dunsztra) elég nagy az igény. L mindenevő: cseresznye, meggy, barack, körte (a körtéből a citrom:-), szilva. Szóval, minden jöhet. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a nagyszüleimnél voltunk, a bőséges vacsora után Mama mindig kérés nélkül behozott egy 10(?) literes (nagyon nagy) üveg "Sándor barackot" (héjastul eltett őszibarack), hogy együnk. Akkor eszegettem ugyan, illemből (ha-ha),de nem rajongtam.(Mondjuk éhes se voltam) Most mit nem adnék egy olyan üveg barackért...

3. A lecsó és paradicsomszósz maradhatnak, mert mindenre jók, fogynak rendesen.

4. Paradicsomlét muszáj lesz csinálnom, mert rengeteget elfogyasztunk (bár lehet, hogy beszállok inkább Anyuhoz. Vagy úgy lesz, mint általában: nem kell beszállni, csak adnak:-)

5. A kritikus pont: savanyúság. Vecsési káposztát mindenképp szeretnék (már most van jelentkező a taposásra;-). Meg egy nagy hordóban olyan savanyúságot, aminek megcsináljuk az alaplevét, és tavasztól őszig lehet feltölteni és állandóan enni. Persze a pincénél lenne. Ha itthon akarnék ilyen hordókat valamit ki kellene pakolnunk a lakásból, hogy legyen helyük. Például a hűtőt. Vagy az étkezőasztalunkat. Vagy az ágyunkat.

6. Mivel az életemben jelen pillanatban egyetlen igazán fontos dolog van (Család), ebből következik egy szintén nagyon fontos dologra való, már-már közhelyes igény (Egészség), ezért idén igyekszem mindent a lehető legegészségesebb formában eltenni. Lelkesedésem töretlen. Bár a család kétkedve tekint a dologra ("ha nem teszel bele cukrot, a színe se lesz olyan"), én küzdök.

G azt mondta, 2012. a Mi Évünk lesz. Ránk férne. Legyen Mindenkire igaz a Fonográf-idézet:

"Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink."