Legalábbis megint ezek a fránya ígérgetők. Mondogatják megint a hűdesok csapadékot, de ki hiszi el újra? Ami Húsvét előtt esett, az szánalmas kis semmiség volt, a magam részéről most sem számítok többre.
Sajna az utolsó poszt óta nem voltunk a pincénél (országjáró turné, estig dolgozó G, ..stb.), pedig már Bálint gazda is üzente hírlevélben (!), hogy a fagykárokat fel kell mérni. Állítólag a fiatal fák nem fagynak el, remélem, ez igaz és nekünk lesz majd gyümölcsünk. Kb. 2 darab/fa. Mert ugyebár fiatal fák.
Nálunk mindenki beteg. A gyerekek élénkek, a szülők nem annyira. Néha fennáll a nevelési csőd lehetősége, ilyenkor felhívom (persze csak ha a Nagy alszik, különben ordít, hogy ANNNYAAAA!!NE TELEFONÁLJ!!!! vagy KÉREM A TELEFONT!!!MEG AKAROM KÉRDEZNI A MARCSI MAMÁTÓL, HOGY HOGY VAN A FOLTI!!! A szöveg mindig ugyanez, teljesen mindegy, kivel beszélek. Folti egy macska egyébként), szóval felhívom valamelyik barátnőmet. Persze van taktika: csakis olyanokkal beszélek, akiknek ugyanennyi vagy több gyerekük van. Akiknek kevesebb, vagy még nincs: túl idealisták. Kiesnek a körből azok is, akiknek felnőtt gyerekeik vannak: semmilyen gondra nem emlékeznek, minden idilli volt. Mindig. Szóval felhívom a többgyerekeseket és megnyugszom. Mindig kiderül, hogy a család ilyen. Így működik. A háromévesek gyakran engedetlenek (ez volt a legfinomabb kifejezés, amit találtam erre a viselkedésre), és egy három hónapostól - legyen bármilyen tündéri - nem várhatjuk, hogy egész nap egy "szó" nélkül feküdjön és örüljön annak, hogy velünk lehet.. Úgyhogy most, hogy mindkettő alszik, megyek és leengedem a Nagy fürdővizét. Azt, amelyikbe belenyomta az egész flakon - ma vásárolt, bontatlan - tusfürdőmet...
