Szerintem igen. Van egy pár jel, ami arra utal, hogy itt a HIDEG.
Példálóznék:
1. Meg vagyok fázva. Nagyon. Nem csak én, de az egész család. Az egész télre szánt méz-adagunkat feléltük pár nap alatt mézes tea formájában. Nagyon sok gyógyszert, vitamint és miegymást szedünk.
2. A helybéli kemény bicajosok közül egy-kettő már sapkát húzott. (A tősgyökeres helyi bicajosok fanatikusok: egy kis hóvihar vagy mínusz tizenpár fok nem hatja meg őket.)
3. A bölcsiben hópihéket vágnak ki papírból a gyerekek.
4. A kocsiban kizárólag karácsonyi gyerekzenét hallgatunk (nem tudom, miért, hiszen mindegyiket kívülről fújjuk).
5. A (fűtetlen) parkolóban állomásozó gépjárművünknél a komfortos induláshoz szorosan kapcsolódik a jégoldó-jégkaparó-járatás hármasa.
6. G is sapkát húzott:-)
Hogy miért is fontos ez? (Mármint a hőmérséklet.) Kizárólag azért, mert G kategorikusan kijelentette: a kamránkban fáradtságos munkával felhalmozott befőttekhez, szószokhoz, lekvárokhoz csak akkor lehet hozzányúlni (értsd: fogyasztani), ha már hideg van.Október végén felbontottam egy üveg saját lecsót és csúnya nézések kereszttüzében találtam magam.
Mondjuk, az idei (első igazi) befőzésünk tényleg elég fáradtságosra sikerült. Egyrészt a konyhánk tökéletesen alkalmatlan (pici), a hőmérséklet pedig egész nyáron nagyon magas volt a lakásban. Nem is terveztük mi ezt az eltevés-dolgot, csak hát amikor megvettük a pincét, akkor volt egy kis saját gyümölcsünk is, plusz több szomszéd "örökbe fogadott" minket (szerencsétleneket) és adtak ezt-azt. Ezt az évet én kísérletnek fogtam fel, igyekeztem minél kevesebb tartósítószerrel (vagy teljesen anélkül) eltenni a dolgokat.
Az egész úgy indult, hogy volt egy kis saját meggyünk. Csináltam pár üveg befőttet. Magosat és mag nélkülit. L imádja. Annyiban tér el a hagyományostól, hogy a kupak alá, két réteg celofán közé tettem tartósítószert. Állítólag az a cél, hogy a bacik ne jussanak be az üvegbe és erre tökéletesen jó ez a módszer.
(A "mennyi cukrot?" kérdésre Anyukámtól kértem választ. "Hááát, olyan kb...., amennyire édesen szeretitek." Köszi, Anyu. Róla és rólam tudni kell, hogy nagyban különbözünk étel-készítésileg, mert én recept alapján főzök, Ő pedig lazábban kezeli a számadatokat. Biztos a rutin miatt. Látja, hogy mikor jó valami. Ezért is jó, ha Tőle kérek segítséget, mert ilyeneket mond: "látni fogod, mikor jó" (nem látom), "amennyit felvesz" (szerintem annyit vesz fel, amennyit beleöntök:-), olyan "nokedlitészta-állagú legyen" (jó. és a nokedlitészta???). Már Anyu is rájött, hogy nekem konkrétabb dolgokra van szükségem, ezért mostanában - megnyugtatásomra - ilyeneket mond: "22 deka liszt" vagy "18 deka vaj" vagy "130 ml víz". Természetesen ezek találomra saccolt számadatok, de azért rendszerint be szoktak jönni.)
A meggyek után szólt a szomszéd, hogy az óriás fekete-cseresznyét termő fájukról ők már mindent leszedtek, amit akartak, de még így is van bőven, ha kell, szedjünk magunknak, amennyit csak akarunk. Jó, persze, leszedjük, köszönjük. Azért is akartam fekete-cserit, mert G egyszer próbafőzőként szerepelt a Stahl-magazinban, ahol a recepthez ilyen dzsem kellett. Nem volt könnyű felkutatni sem, finom is volt és állítólag nagyon egészséges. Szóval, lett befőtt és dzsem is.
Eztán G papájáék pincéjénél több magára hagyott, terméssel teli körtefa hívogatott minket. Jó, persze, leszedjük, köszönjük. Csináltam belőle dzsemet (olyat, ami le van turmixolva almával - isteni lett) és körtebefőttet. Utóbbinál kicsit elakadtam, mert mindenki azt mondta, hogy kén/kénlap nélkül be fog barnulni. Hát, megpróbáltam nélküle, picit elkezdett ugyan barnulni, de az egyik óriás üveggel G és L már elfogyasztották. Nem panaszkodtak. Ezt majd még továbbfejlesztem.
Következett a szilva. A szomszédok szerint a mi szilvafánk nagyon finom szilvát terem. Nosza, szedjük, süssünk sütőben szilvalekvárt. Az egyébként is dög meleg lakásban sikerült még pár fokot megemelni a hőmérsékletet azzal, hogy 6-7 órát sült a cucc egy óriáslábasban a sütőben. A baj csak az volt, hogy rengeteg szilvából (kb. 12-13 kg) elég kevés lekvár lett (3 üveg) és az is nagyon édes, mert tettem hozzá egy kis cukrot, pedig ehhez nem kellett volna, annyira édes volt a szilva is. Felbuzdultam a dolgon, és gyorsan vettünk a zöldségesben újabb 10 kg szilvát, amit szintén megsütöttem. Persze ez alapból nem volt olyan édes, mint a miénk, tehát kellett a cukor, de összességében jó lett. Ezután hangzott el először, hogy ennyi befőzés elég is volt erre a nyárra.
Aztán jöttek az óriás, mutáns paradicsomok. Nagyon édesek, minimális maggal Állítólag eltenni valók. Szólt megint a szomszéd, hogy ők elrakták a hetvenpár üveg paradicsomlevet, már nem szórakoznak vele, szedjük le, ha akarjuk. Mivel imádjuk a paradicsomot minden formában (L egy időben mondjuk kizárólag a magjait ette meg): jó, persze, leszedjük, köszönjük. Csináltunk egy csomó üveg szószt: a hámozott, szeletelt paradicsomot összevagdostuk, só, bors, esetleg zeller és bazsalikom. Főzni két-három órát rotyogósan, aztán eltenni üvegbe. Ebből is bontottunk már fel, tiszta nyáríze van. Csak összekeverjük a frissen kifőzött tésztával (ha flancolunk, még sajtot is reszelünk rá és mindenki imádja). Azóta a bolti szószok és ketchupok mellett szósz-sznobként vonulunk el és még rájuk is legyintünk. (Anyut is felbuzdítottam: ilyen szószt kell főzni, nagyon egyszerű, nagyon finom...stb. Neki kicsit munkaigényesebb volt, mert több láda koktélparadicsomot dolgozott fel hozzá. Biztos azt is jó volt pucolni.) Ezután már végleg kijelentettük: elég volt a befőzésből.
Aztán emlékszem, én mondtam G-nek, hogy ha már úgyis megy ki a pincéhez, kérdezze meg a szomszédoktól, van-e még fölösleges paradicsomjuk, max. egy-két kg és ha igen, veszünk hozzá egy kis paprikát, hogy legyen egy kis lecsónk is. Aztán G hazajött. Volt még paradicsomjuk. Adtak is. Egy zsákban hozta haza. Kb. 15 kg-t. Vettünk hozzá tizenkiló paprikát is és megindult a sorozatgyártás. Mindez úgy, hogy közben fürdőszoba-felújítás alatt álltunk, tisztálkodni csak esténként lehetett, és az a nap volt a nyár legmelegebb napja. 41 fok! Annál jobban ezen a nyáron soha nem izzadtunk:-) 14 üveg lecsó lett végül. Finom is, de itt tényleg abbahagytuk.
Az a baj a befőzéssel, hogy nem olyan, hogy kaptunk egy kis gyümölcsöt? szuper, akkor majd 2 hét múlva elrakjuk, hanem mindent azonnal kell, hogy egészséges zöldség-gyümölcsből készüljenek a téli finomságok.
Amire én már nem tudtam rávenni magam: 1. paradicsomlé (nem. sajnos a passzírozáshoz még nem vagyok elég elszánt. G szerette volna, de lebeszéltem, mert én már láttam olyat közelről ;-) Majd kérünk Anyuéktól meg Anyósoméktól. 2. Savanyúságok. Majd jövőre. Addig kérünk a fent említett forrásoktól.
A következő évben máshogy szeretnénk az "eltevést" végrehajtani. A pincénél van egy működőképes gáztűzhely, ha máshogy nem, majd viszünk csapvizet és minden ilyen jellegű melót ott fogunk megcsinálni. És az elkészült üveges csodákat is kint a pincénél fogjuk tárolni, nem pedig az egy négyzetméteres kamránkban.
No meg lesznek különlegességek is, de erről majd akkor, ha ideje lesz.
Szombaton még megyünk ki pincézni. Kaptunk málnatöveket Jóska papától, azokat ültetjük el. Szerintem már elég hideg van ehhez, de Anyu szerint nem lesz semmi bajuk, mert ezek már úgyis alszanak...
Végezetül itt van pár hideg kép a birtokról. Mert hideg van. Eléggé.
 |
| Sövénydér |
 |
| Fadér |
 |
| Szőlőmaradvány (jéghideg. mézédes. mazsola) |
 |
| Szomszéd diók |
