"Van néhány olyan, számomra alapvető élelmiszer, amelyek közül ha egy is megszűnne létezni, másnap abbahagynám a főzést és elmennék asztalosnak."
(Jamie Oliver a paradicsomról)
Még alig múlt el a tél, amikor elkezdtünk kertet tervezni. 1 pillanatra sem volt kérdés, hogy paradicsom az lesz: mindenki szereti, L konkrétan tavaly a nagytestű ökörszíveket alma helyett falta két pofára, a koktélparadicsomnál pedig csodálatosabb dolog a világon nem létezett. Tavaly a szomszédoktól kaptuk meg a fölösleget (??), abból lett paradicsomszósz és lecsó.
Szimpatikus megoldás volt a házi palántanevelés, melynek kudarcairól itt lehet olvasni. Aztán úgy döntöttünk, hogy jó lesz nekünk a piaci palánta is. Vettem is többfélét, több termelőtől. Voltak ígéret nélküliek és ígéretesek: "Kisasszony (piros pont), higgye el, ezek minden körülmények között megerednek. Megígérem (piros pont)." Aztán mélyen a szemembe nézett. Nő vagyok, hittem neki. Aztán nagy lendülettel elültettük a palántákat (ugyanis közeledett a vihar:), kaptunk még jó párat a szüleim saját neveléséből és kezdődhetett a várakozás.
Nos, én nem tudom, hogy pont jókor esett-e az eső vagy tényleg ennyire jó ez a föld, de bátran állíthatom, hogy kisebb csoda történt a kertünkben. A palánták nagyon rövid idő alatt hatalmasra nőttek, öröm volt nézni őket. Aztán hála a szerencsés, déli fekvésnek, nagyon hamar elkezdtek érni is.
Ebben a történetben azért volt egy kis csavar: az "ígéretes" palánták szemmel láthatóan megbetegedtek (elkezdett száradni a levelük és nem a vízhiánytól). Jöttek a jó tanácsok csőstül és kéretlenül: ezeket MEG KELL PERMETEZNI! Aztán arra gondoltam, hogy N-E-M (vagy ahogy elsőszülöttem nyomatékosít: NEM-Ö. Ez kb. annyit tesz, hogy "nem" a négyzeten, vagy semmilyen körülmények között sem és van benne egy kis fenyegetés is.). Ha megpermetezzük őket, akkor az egésznek mi értelme volt? Akkor elmegyek valamelyik bevásárlóközpontba, megveszem a permetezettet és megesszük jókedvvel. Nem lesz antinő körmöm (=szélein fekete), nem kell kapálni, nem kell a vizet pocsékolni...stb. És kb. ezen a ponton el is veszik ennek az egész "saját kert" dolognak az lényege. Annak, hogy azt együk és adjuk a gyerekeinknek, aminek a fejlődését végigkísértük és nincs benne semmi vegyszer. Szóval, nem lett permetezés. Amelyik erős és köztünk akar lenni, az túléli. Csodák csodájára a beteg tövek életre keltek: nem 100 %-osak, de terem rajtuk egészséges paradicsom. (Kipusztulni azért nem mertek, mert akkor visszamentem volna az ígérgetős fiatalemberhez - gyilkos arcmemóriám van - és bosszút álltam volna rajta. Szerencsére ennek konkrét kidolgozására végül nem volt szükség. Legyen elég annyi, hogy verbálisan nagyon kreatív vagyok.)
Íme az eredmény (sajnos az illatokat nem tudtam beszúrni:(
(A szárazság persze nem múlt el nyomtalanul. A rendelkezésre álló lehetőségeknek megfelelően alkalmanként locsoltunk - ciszternából vizet húzni, na az aztán az ultranőcis dolog:))
Fentiek alapján nem értem, hogy akinek egy zsebkendőnyi kertje van vagy egy kis terasza, az mért nem termeszt saját paradicsomot. Ha nekünk sikerült...
(folyt.köv.)
