Szóval, ha már van egy kis szabályosan felásott földünk és szép, hosszú, meleg, viszonylag fagyszegény őszünk, nyilván vérszemet kaptam: amit lehet, vessünk-ültessünk el, hogy tavaszra már nagyon menők lehessünk a saját magunk termelte áruval. Nyamm-nyamm. (G szabad kezet adott a veteményes kialakításában.)
Volt egy saját elképzelésem: buja kert, kör, ovális és háromszögletű ágyásokkal és tele színekkel, kicsit dzsumbuj, meg ilyesmi.
Aztán eljött a szombat és kivonultunk a helyszínre gyümölcsfaültetés címén. L-t leadtuk, mert bár imád kint lenni a pincénél, most cél volt, hogy haladjunk. A gyümölcsfákat kedves ismerősünk nevelgette nekünk. Ő egy 60+ férfi, aki a saját, - miénknél többször nagyobb - tanyájára minden nap(!) kimegy bicajjal (16 km!) és az egész növénytermesztés a kisujjában van. Asszonykája hasonló adottságokkal rendelkezik, reggeltől estig dolgozik. És mindkettő végtelenül szerény. Az ő tanácsaikra lehet adni, mert egyrészt láttuk, hogy ők is művelik a földet és van eredménye, másrészt sosem tukmálják a véleményüket, hanem ha kérdezzük, elmondják, vagy épp javaslatot tesznek. (Egyszer majd írok egy bejegyzést az összes kért és kéretlen tanácsadónkról: a szakértő típusokról, a hasznos tanácsokról, a haszontalanokról, a fikázódókról és a "kellett volna" emlegetőiről.)
Szóval, a "fiúk" gyümölcsfát ültettek, mi pedig az Asszonykával (nevezzük "A"-nak) megnéztük a veteményesemet. Ahova már egy-két dolgot elültettem: konkrétan a balkonládánkból a folyton termő epreinket, spenótmagokat (bár csak az e heti Nők lapjában írta Bálint gazda, hogy új-zélandi magok kellettek volna, de már késő!!), vöröshagymát (ezt a piacon vettem, egy néni mondta, hogy még lehet ilyeneket földbe dugdosni, de a Mamám szerint ki fog fagyni az egész...Majd tavasszal jelentek róla.), fokhagymát. Aztán ennyi.
"A" szemrevételezte az eddigi művemet, megdícsért, de mondta, hogy szerinte egy minimális rendszer/logika azért kellene bele, ha nem akarom rommá szívatni magam a gondozásával. Mert 2 gyerek mellett nem lesz olyan egyszerű gyomlálgatni napokig. (ja, talán ezt még nem említettem: jövőre már négyen leszünk:-) A már eldugdosott vöröshagymákat pedig még mélyebbre kellene nyomni, nem jó az, ha kilátszanak, mert megfagynak. (kösz, Jamie Oliver és vidéki konyha. Ő mondta, hogy látszódjon ki a dughagyma. Mondjuk lehet, hogy az ő földjén nemigen vannak nagy fagyok, de attól még nem kell összezavarni a kezdő veteményezőket.)
Új elképzelés kellett. Kis rendszer. Sorok, ágyások. A sorok átlagtávolsága kb. 20 cm. Egy ágyás durván 7 sorból áll. Nem kell mindent annyira egymásra ültetni, inkább kevesebb dolgot nagyobb távolságra, hogy lehessen közte kapálni és ne kelljen gugiban húzogatni napokig a gyomokat. Kaptam még eperpalántákat, azokat igyekeztünk a meglévő eprek közelébe ültetni (logika!). Hozott még icipici fokhagymát is, elvetettük egy sorba (sorvezetővel, hogy egyenesnek nézzen ki..), nem mondanám, hogy 100%-ig világos, hogy ebből mi lesz tavaszra: valami zöld hajtások, amiket mindenhez fel lehet használni fokhagymaként, de nem a gumó, ami a zöldségesben van (majd jól megnézem a végeredményt). Aztán elültettünk még vöröshagymát is, olyat, ami bokorszerűen néz ki, mintha 4-5 fej lenne összekapaszkodva. Ez sem annyira tiszta, milyen lesz, de majd meglátjuk.
Salátát szoktak ilyenkor vetni (nekem ez most kimarad) és mákot is. Ez utóbbit lehet, hogy megpróbálom, ha kapok magot. Jó tanács: "A" szerint grízzel kell elkeverni a mákmagokat vetés előtt és akkor nem lesz olyan rettenetesen sűrű, hogy folyamatosan egyelni kelljen. Viszont a gyerekek szeretnek játszani a mákgubókkal (ez tapasztalat).
Valaki megmondhatná, hol lehet normális magokat venni. Vagy mindegy? Az is mindegy, hogy 70 forintba kerül egy zacskó mag vagy 4-500 ft-ba? Ötlet?
Ennyi volt az őszi veteményezés. Arra jöttem rá, hogy rengeteget kell még tanulnom, és a legjobb az lenne, ha nem a saját hibáimból kellene. Nagyon drukkolok, hogy tavasszal azért kikeljen egy-két dolog, mert - az ellenkezőjét hangoztatom ugyan, de - nagyon csalódott leszek, ha üres marad a kert. Mindenki drukkoljon!!!légyszí.
Már említettem, hogy L. ez alkalommal nem tartott velünk. Legutóbb, mikor a pincénél voltunk, jött három kismacska, akik közül a cirmossal nagyon összehaverkodott. Adott neki kaját, az meg végtelenül hálás volt, bújt, dorombolt-dörgölőzött és még azt is elviselte, hogy L evés közben lenyomkodja a cica hátát a földre (én sem értem, pontosan, miért, talán azért, mert enni ülve kell?). Ezt követően L-nek hirtelen eszébe jutott valami sürgős, futásnak eredt és nemes egyszerűséggel átesett a macskán. A kis cirmos eliszkolt és azóta nem láttuk. Biztos retteg valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése