Az objektum (V)

Ó, hát, maga a terület nem éppen az x méter szer y méter egyenlő négyzetméter téglalap alakú földecske.

Szóval, az egész egy helyrajzi számon lévő, szerintem 3 elhatárolható területre osztható, külterületi ingatlan.

Van egy szinteltolásos házikó, egyik barátnőm szerint "rusztikusan lepukkant". Alul pince (14 m hosszú-állítólag ez jónak számít), tele hordókkal, előtte előkészítő helyiség-szerűség, valamiféle szőlőmunkálatokhoz (egyelőre fogalmam sincs mik ezek). Az emeletre lépcső vezet. Szépséges.

A felső szint 32 négyzetméter, két helyiség, állati lepukkant (a nagyobbik szobába nem is igazán megyünk be, mert félő, hogy beszakad alattunk). G tervezi, hogy mi majd itt fogunk egyszer aludni, lakni stb.de az nem most lesz. A lépcső tetején egyébként van egy kis terasz (közvetlenül a beomlott kinti budi mellett),

 én egyszer majd a távoli jövőben ide szeretném építtetni a kis kinti kemencénket. Dolce Vitáét imádom, hasonlóak az elképzeléseim:



Forrás: http://fozzunkolaszul.blogspot.com/search?q=polip

Ja, igen, az azért hozzátartozik a történethez, hogy a házban van áram. pont. Ennyit a közművekről.

Kinti budi beomolva, használhatatlan. Nem akarom eljátszani a városi libát, de nálam elég fontos szempont a vécé léte. Mi, lányok, máshogy pisilünk, ugyebár. G-nek nincs hiányérzete, szerintem titkon élvezi is a helyzetet. (Érdekes, hogy most, 30 évesen simán beérném egy kinti budival. Gyerekkoromban, amikor kijártunk a Szüleimmel a desedai telekre,  kizárólag akkor voltam hajlandó tiszteletemet tenni a szabadégi mellékhelyiségünkben, ha valamelyik ősöm előtte alaposan kisöprögette. és kidomesztoszozta. vagy kikromofágozta:-) 

Víz nyista: van közkút, ciszterna és 20 literes vizesballon, amit lehet cipelni. G-nek persze.

Azt sem hallgatnám el, hogy az épület egy domb tetején van, ahová visz ugyan földút, de a mi kocsink (jónevű, svéd márkájú, de nem kell irigykedni, 13 éves) sajnos alacsonyan ül és az alja igen gyakran leér a földútra, úgyhogy mostanság a közelben parkolunk és felsétálunk.

Közvilágítás nuku.

A házikónk tetején van még padlás is, engem jelenleg nem izgat annyira, hogy feljussak oda.

A kisház előtt terül el a szőlőlugasos terasz, kicsit málladozó vakolattal, mellette a földút (elvégre a szomszédnak is fel kell jutnia valahogy), majd lépcsőn lefelé vezet az út egy körcikk alakú földhöz. Nem hazudok, körcikk. Itt volt az a bizonyos alsóművelésű szőlő. Amit G kiirtott.

A körcikk alakú földből nyílik egy másik,hosszúkás földterület, 4 sor szőlővel, egy kis földterülettel és egy hatalmas mandulafával.

Szóval, ezek vannak. A rövid távú céljaink közt szerepel a szőlő rendbetétele (szakszerű metszés meg ilyesmik), a körcikken pedig veteményeskert, gyümölcsfákkal. Igyekszünk vegyszerszegényen gazdálkodni (nem, nem a kukacos cuccokra törekszünk, bár G szerint a kukacos gyümölcs pálesznek még tökéletes), megtermelni magunknak néhány zöldséget, gyümölcsöt, esetleg iható bort előállítani. Nagyokat főzöcskézni, barátokat hívni, és a megtermelt terményeket elrakni télire. Hosszú távon persze rendbe kellene szedni a házikót, hogy alkalmadtán ott tölthessünk egy hétvégét (G  szerint komplett nyarat, de ehhez még van mit javítani a komfortfokozaton).

Amint látható, jelenleg nem sokat értünk az egészhez, de lassan jön a tél, ami azért lesz jó, mert lehet tervezgetni, utánanézni dolgoknak, továbbképezni magunkat földművelésből.

Írok még majd a veteményes jelenlegi állapotáról, a bohém kertről, az óriáspockok támadásáról és arról, hogy majdnem létszámgondjaink lettek a legutóbbi pincelátogatásunk után...