Hétköznapok és gyümölcsfák (V)

Ó, hát nincs ez a blog elhanyagolva, csak épp rám tört a bolondéria. Hormonok vagy mittudomén. Szóval, az elmúlt héten nem igazán sikerült éjjel 1 előtt lefeküdnöm. Konkrétan a konyhában találtak rám a következő napok...Nem tudom, mi van velem: a terhesség zavarta meg a tudatomat vagy az, hogy amikor majd szülök, három (!) napig nem leszek itthon vagy esetleg az, hogy G holnaptól egy másik városba jár majd dolgozni és nem tud napközben hazaugrani. Segíteni. Beszélni. Enni. Csak úgy.

Szóval, az okok bizonytalanok, de az biztos: a hidegháborúra készülök. Élelmiszereket halmozok, készételeket gyártok. Hétvégén a Húgom is segített: gondolom, teljesen átlagos, hogy két fiatal nő szombaton éjfélkor még szilvás gombócokat gyárt a konyhában. ( muszáj annyit csinálni, hogy a mélyhűtőbe is jusson, mert - ATYAÉG, belegondolni is rossz, de - milyen asszony az, akinek nincs a mélyhűtőjében fagyasztott szilvás gombóc??!? (talán normális.)

Vagy egy másik este, amikor olyat csináltam, amit még soha: az egész mélyhűtőt kipakoltam, vadul címkéztem, listát készítettem a tartalmáról és a hiányzó dolgokról (jelzem: a hűtő tele van). Akadt egy -két dolog, ami nem fért vissza: így - szintén éjfélkor - gyorsan csináltam kb. 2 kiló málnából lekvárt (nyugalom, csak a feléből passzíroztam ki a magokat, elvégre nem vagyok teljesen hülye!). 

És szintén egy késői órában grissiniket sodorgattam (ezek azok az olasz óriásropik), mert a bölcsiben mondták, hogy lehet vinni a tízóraira valami rágcsálnivalót a gyümölcsléhez (mondjuk ők zacskós kukóra - vagy más néven kukira - gondoltak, de hát milyen szívtelen anya visz ilyet a kisgyerekeknek a bölcsibe?? ). Ennél a grissini-sütős esetnél G kijött a konyhába és mondott valami olyasmit, hogy mindig kitalálok magamnak valami hülyeséget, nem vagyok normális, mért nem pihenek..stb. majd visszament és tovább tologatta a bútorokat a szobában, amit épp átrendezett. Nem volt hiteles:-)

A pincénket sem hanyagoljuk el persze eközben. A gyümölcsfákról még nem is írtam, pedig azokat is elültettük. Vagyis a fiúk. G, a bátyja és a fák nevelője, a 60+-os "M". Az, hogy M és G egy hullámhosszon vannak, az 5. percben derült ki: amikor kipakolták az ültetendő fákat a kocsiból. És a pontosan egyformára vágott támasztókarókat. És a kötözőanyagot (nem mértem, de tutira egyenlő hosszúságúak voltak). Tudtam, hogy G csípi ezt a precizitást.

Persze volt egy kis derültség, mikor A és M meglátták a pontosan kivitelezett 50x50x50-es gödröket. Szerintem kisebb és kevésbé precíz lyukakra gondoltak, de ebbe is elfértek a fák:-)

Íme a végeredmény:
Ami volt a pincénél:
-3 meggyfa
-1 mandulafa
-1 szilvafa
-1 béna birs (azért béna, mert csak rohadt birseket termett idén és azért is, mert állítólag nem is igazi fa, hanem csak úgy mindenféle precizitás nélkül odanőtt. Lehet, hogy ki is kell vágni:-(

A szomszéd telkén áll egy kicsi, sárga ringlószilvát termő fa is. Nyáron 2, azaz kettő darabot leszedtem róla L-nek, mert nagyon-nagyon szerette volna és egy kisgyerekre nem haragudhat senki. Aztán kicsit csalódottak voltunk, mikor az ősz beálltával egyszer csak kimentünk és láttuk, hogy az összes lepotyogott a földre és elkezdtek rohadni. Igazán leszedhette volna a szomszéd. Vagy szólhatott volna és mi szívesen leszedjük, nem vész kárba. Aztán jött a szomszéd, beszélgettek G-vel és kiderült: a fa nem az övé, hanem a miénk. No comment.

Az új telepítésű fák:
- 1 pirosbelű dió (Aputól van. G ültette el és eléggé kikészült, mikor L véletlenül letört róla egy kis ágat. És mivel a gyerek nem lehet hibás, én lettem kinevezve annak. De a fa jól van.)
- 1 meggyfa ( Teri néni, a szomszéd adta. Állítólag nem kell permetezni és óriási meggyek lesznek rajta.)
- 7 almafa (Annyit tudunk róluk, hogy az egyik golden.)
- 2 cseresznyefa (1 nagyobb, ami jövőre már teremni fog. A másik igazából 2 kicsi, majd szét is lehet őket ültetni.)
- 4 körtefa (A legszélső egy állítólagos Kati nénitől származik és állítólagosan 1,2 kilós körték lesznek rajta. Ámen.)
- 2 kajszibarack
- 4 őszibarack.

 Ennyi. Összesen 28 fa. L alig várja, hogy gyümölcsöt ehessen a fákról, én alig várom, hogy különböző tartósítószermentes lekvár, befőtt...stb. eltevési módokat próbálhassak ki, G pedig alig várja, hogy műanyag hordókat tölthessen meg cefrével. Pálinkának. A fontossági sorrend is ez, úgyhogy majd jövőre meglátjuk, kinek mi jut, marad-e a hordókba valami.

A veteményesben a legutóbbi bejegyzés óta nagy dolgok nem történtek: mákmagot nem tudtam már sehol venni (de egy nagy kertészeti áruház rendelési könyvében fennmarad a nevem és a mákmag-igényem), de A-tól még kaptam huszonpár fejessaláta-palántát, amit a Húgom, L és én együttes erővel elültettünk a gyümölcsfák köré.

A Húgomról csak annyit: szerintem csak megszánt a nagy hasam és a szuszogásom miatt, azért segített. Ajánlgattuk neki, hogy jövőre is van itt helye a dolgos kis kezeinek, de szerintem kb. 5 évre előre kimerítette a kerti munka keretét:-D

Közben eljött megnézni minket a pincénél egy baráti pár, ahol a srác képben van építészet-ügyileg és ő mondta, hogy szerinte keressünk (majd ő is keres) egy öreg kőművest, egy igazi szakit és akkor az épület rendbetételét rengeteg munkával és viszonylag kevés pénzzel "megúszhatjuk". Ez persze csak jövőre lesz aktuális.

Szóval, a terület lassan készen áll a téli üzemmódra.

Kiderült, hogy van még mit csinálnunk, hiszen a cinkéknek még nem is építettünk madáretetőt...