Az előéletünk tényleg különbözik. Nekem annyi közöm volt az egész szőlő- és földműveléshez, hogy a Papám pincéjénél minden szüretkor csináltunk valami hú de hasznos melót. Én, még kisgyerekként inkább csak feltartottam a többieket, miközben az egyik rokon (már nem él szegény, és vagy jót, vagy semmit) "kabát" részegen üvöltözte: "Hol vagytok Szatyrok???"- a sorok közt guggoló kendős öregasszonyokat kereste, hogy pakolják meg a puttonyát. Amikor nagyobb lettem (14+), megörököltem a rokon feladatkörét, és kb. ennyiben ki is merült az egész szőlészet-borászat. A bort nem ittam, mert nem ízlett, de azért valahogy minden évben elfogyott vagy 500 liter. Biztos elpárolgott...
V mindig azt mesélte nekem, hogy mekkora szívás volt a gyerekkora, mert állandóan csak szüretelt, és szüretelt. Néha olyan beleéléssel sajnáltatta magát, hogy komolyan elhittem, nem is voltak játékai gyerekkorában, minden szülinapjára metszőollót, névnapjára pedig egy kiló rézgálicot kapott. Már együtt voltunk kb. 2 éve, amikor részt vettem az egyik családi-baráti szüreten a Mátrában. Tényleg nem volt egyszerű az egész művelet, volt egy-két igen érdekes arc, azt már tényleg csak megemlítem, hogy mindenkinek van a faluban ragadványneve, aminek semmi köze az eredeti nevéhez, foglalkozásához, életéhez...(Szóval azon a környéken van egy két érdekes szokás, majd egyszer erről fogok egy könyvet írni).
2011. Március. Igen, rátaláltam az objektumra. Amit rólam tudni kell, hogy én mindig érzelmi alapon döntök. V azt mondta, hogy felejtsem el, púp a hátunkra. De én akkor már tudtam, hogy fogom megszerezni úgy, hogy a végén ő még jobban akarja, mint én.
Ez maradjon az én titkom......
2011. július 19. Megvettük. Másnap nekiláttam a dzindzsás kiirtásának, ami azt jelentette, hogy a felső udvaron lévő, kb. 400 tőke alsó művelésű, erősen elhanyagolt állapotú szőlőt kivágtam egy szál csákánnyal. (na azért ez leírva elég pikk-pakk hangzik, a valóságban pont egy hónapig tartott).
Emellett az alsó, kordonos, rizling "típusú" szőlőt kis családi segítséggel kiganyéztuk, ott a gaz a sorok között nagyobb volt, mint maga a szőlő...
...és megkezdődött a gazdálkodás, birtokbitorlás, vagánykodás (haveri körben, hogy nekem saját borom van, meg lesz, meg ilyenek). V-vel megállapodtunk a legfontosabb dologban: A birtok lesz értünk, és nem fordítva. Tartjuk. Imádjuk, kikapcsol, értelmet ad sok mindennek. Én szabályosan rosszul vagyok, ha eltelik úgy egy hét, hogy nem tudok kimenni (valamikor dógozni is köll). Szóval elhatároztuk, hogy lesz itt minden, amit szeretünk (megenni), de nem leszünk a hely rabszolgái.
Papámtól kaptam pénzt, hogy vegyek rajta valamit, ami a munkámat segíti a birtokon. Lett belőle egy '68-as vörös ördög. Íme:
Részemről innen folytatom, de most átadom a billentyűzetet V-nek.
G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése